3.fejezet -Merjünk nagyokat álmodni...

Nagy volt a szegénység is, de a boldogsághoz nem kellett pénz, mégis mindenki megtalálta a módját, hogy hogyan találja fel magát, hogyan boldoguljon.

Senki nem a másikban kereste a hibát, ha valamit nem jól csinált, vagy elrontott, hanem saját magában, és próbált ellene tenni, hogy a hibáit kijavítsa, helyreállítsa.

Nem volt könnyű a gyermekkor, de igyekeztünk a szépet megtalálni mindenben.

Érdekes, hogy nem volt annyi játékszerünk, mint a mai gyerekeknek, mégis jobban feltaláltuk magunkat.

Így kreatívabbá váltunk, és nehezebb helyzetekben hamarabb megtaláltuk a kiutat.

Akkor úgy éreztük, hogy nehéz de az ember, ha igazán belegondol, inkább visszamenne egy kicsit , így felnőtt fejjel, és inkább játszana bármit, csak hogy elfelejtse a mindennapi problémákat.

FELNŐTTKÉNT

A mostani kor, nagyon nehéz.

Mi lesz, a mostani generációval, ha ők felnőnek?

Hogy állnak meg a saját lábukon?

Nem lesz egyszerű.

Nagyon sok fiatalnak, nincsenek életcéljai, nem tud mit kezdeni saját magával.

Olyan társaságba is bekerülhetnek, (ha kellőképp a szülei nem tudnak odafigyelni rájuk) ahol rászokhatnak a kábítószerre, cigarettára, italra.

Amiből nem egyszerű kimászni, de mégis, ebbe a társaságba menekülnek, mert úgy hiszik, ez nyújt nekik támaszt, a lelki sérelmeikre, problémáikra.

De ez nem így van, és nem is így kellene legyen.

Ha legtöbb szülő, egy kicsit több időt tudna gyerekeire szánni (a sok munka mellett) meghallgatná a lelki problémáját, próbálna segítséget nyújtani, az nagyon sokat segítene.

Esetleg, ha egy kicsit jobban odafigyelne rá, lehet, hogy időben észrevenné, és megelőzhető lenne a nagyobb probléma.

Mindenkinek nehéz.

Többet kellene inkább azzal foglalkoznunk, hogy lelkiekben tudjunk egymásnak segítséget nyújtani.

Ez nagyon fontos, mert rengeteg embernek lelki eredetű a baja, és nagyon sokan sérülnek meg ebben a mai pattanásig feszült világban.

Úgy viszont nagyon nehéz segíteni valakin, ha  segítséget nyújtunk , ő meg azzal hálálja meg , hogy valamivel keresztbe tesz  nekünk, vagy belénk rúg.

Ez nem így működik.

Így mindenkit csak folyamatos sérülés fog érni.

Ezzel meg nem jutunk előbbre.

Hova lett a bizalom?

Ezzel érjük el mi emberek, hogy már szinte senkiben sem merünk megbízni, pontosan ez miatt, az ilyen viselkedések miatt.

Mi lesz így velünk?

Sokan már, inkább az italban, vagy más egyéb szenvedélyben keresik a megoldást, ebbe menekülnek.

Azt gondolván, hogy elfelejtik, vagy elmúlik, a sok gond, vagy megoldódik magától a probléma, ha isznak.

De csak szenvedélybeteggé válnak, és észre sem veszik, hogy a probléma még ott van.

 Vagy a rosszindulatú viselkedésben keresik a kiutat.

Azt hiszik, ha a másiknak rosszat tesznek, attól nekik jobb lesz.

Hát nem lesz jobb.

A probléma mindig megmarad, egészen addig, ameddig nem oldják meg őket.

Ettől leszünk erősek.

Ha sikerül megoldani, akkor, tovább léphetünk életünk egy szakaszán.

Megint jönnek újak, és újabbak amiket meg kell oldani az életben.

Azért hogy megedződjünk.

Ha tanulunk belőlük, és könnyedén próbáljuk felfogni azokat,

akkor könnyedén át tudjuk vészelni a nehezebb gondokat is.

Gördülékenyebbé tudjuk tenni életünket, a nehézségekkel szemben.

Az élet feladja nekünk a leckét.

Ha sikeresen megoldjuk, és szembenézünk azokkal, az azt jelenti, hogy tanultunk belőlük.

Ha viszont nem, akkor újra, és újra megkapjuk ezeket, a megoldatlan feladatokat,

 leckéket, egészen addig, amíg meg nem tanuljuk, megoldani őket.

Ha mindezeket a gátakat továbbléptük, utólag döbbenünk rá arra, hogy nem is kellett volna annyira görcsölnünk mindezen.

Mennyivel könnyebb úgy átvészelni valamit, ha lazábban állunk hozzá.

Nem igaz?

Gondoljunk csak bele:

Mindenkinek volt már olyan az életében, hogy szeretett volna nagyon valamit.

Annyira ragaszkodott hozzá, hogy nem kapta meg azt, amit szeretett volna.

Amikor meg nem görcsölt annyira, egyből bejött az, amire vágyott.

Na erről beszélek.

Könnyű álmodozni is.

Szerintem merjen mindenki nagyot álmodni, én azt mondom, abból még baj nem igazán származott, de azért tenni is kell, hogy mindenkinek teljesüljenek az álmai.

Ha valaki, még azt a fáradságot sem teszi meg, hogy elgondolja, mit szeretne, mert úgy gondolja, ő maga kevés ehhez, vagy nem érdemli meg, akkor annak az álmai nem fognak valóra válni.

Csak annak, aki hisz benne, és megadja magának az esélyt és a fáradtságot arra, hogy végiggondolja, mik a céljai, mit szeretne elérni az életben.

Ha ez mind megvan, akkor már jöhet álmaink megvalósulása is.

Nagyon fontosak azok a célok, amiket már magunk előtt látunk, és minden egyes részletét megterveztünk benne.

Ez már azt jelenti, hogy igen is foglalkozunk vele, fontosak számunkra.

Ezek adják nekünk az üzemanyagunkat, amiből mindig meríthetünk.

Ettől tudunk belendülni, a nehézségeket a hátunk mögött hagyva.

Ezek segítenek át minket a kudarcokon, fájdalmakon.

Aki céltalanul bolyong a világegyetemben, az ne is várjon semmit.

Ha nincsenek célok, akkor sodor az ár minket.

Az a fontos, hogy álmodozhatunk bármiről és higgyünk is abban, mi ezt megtehetjük .

Merjük tudatunkat felszabadítani, és higgyük azt, hogy a jelenlegi helyzetünkből, meg tudunk a jövőben valósítani olyan dolgokat lazán, ami eddig nehézséget okozott.

Mindenkinek kell, legyen valamilyen célja.

Ha nincs, akkor valami probléma van a készülékben, mert akkor elfelejtettük, milyen jó dolog is volt gyereknek lenni,álmodozni de már az is valami, ha ráeszmélünk, hogy van egy szívünk is, amivel szeretni is képesek vagyunk.

Ez már nagy haladás...