GYEREKKÉNT
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy emberke, aki történetesen én lennék.
Jártam-keltem a világban, embereket ismertem meg, sok barátot is szereztem.
Úgy gondoltam én, de sajnos ellenségeket is sikerült szereznem.
Mindig is foglalkoztatott az emberi viselkedés, ami szerintem nagyon érdekes, ezért figyeltem, ki hogyan viselkedik, reagál különleges helyzetekben.
Ami igazán vonzott engem az emberek viselkedésében, az egymás iránti tisztelet, szeretet.
Mindig az volt bennem, hogy miként tud az ember a másikon segíteni, mi olyan dolgot tud tenni, amivel kiérdemli a szeretetüket, és nem a rosszindulatot, gyűlöletet kapja cserébe, mint ahogyan az általában szokott lenni.
Itt úgy gondolom, hogy legtöbb ember élete, meg van keseredve.
Megpróbálja a másik életét is megkeseríteni, és azon van, hogyan lehetne megutáltatni egyiket a másikkal, irigyebbé tenni az embertársait.
Nálunk mindenki azon volt, gazdag-szegény, boldog-boldogtalan, hogyan lehetne boldogságban, szeretetben, együtt továbblépni minden nehézségen, egymást segítve.
Akkoriban, még a
kölcsönös bizalom is jobban működött.